Van, hogy a körülötted lévő emberek nem értik meg az utat, amin jársz. Nem is kell megérteniük. Ez nem az ő útjuk.
Mindenkinek vannak barátai. A baj általában nem a mennyiséggel szokott lenni hanem a minőséggel...Különbséget teszel persze- Haver -Span - Jó ismerős és Barát között... Sőt még a Barát és Barát között is. Akadnak olyanok, akiket barátnak hívsz, de valójában csak közeli haver, annál picit több...Pont ezért nem szeretnéd megbántani az érzéseit. De a lényeg, hogy ezeket az embereket szinte családtagodként kezeled. Így aztán még szarabb amikor beletapos a lelkedbe.
Ismered azt a szituációt, amikor van egy barátod/nőd és amint Kapcsolatba kerül téged hanyagolni kezd....Nos ez mindenkivel előfordult már! Kár is tagadni... Csak akkor nem voltál hanyagolva ha nem volt igazán szerelmes a párjába. Na de, nézzük meg az én történetemet:
Legjobb barátnő!!!! Nevezzük el. A "hálátlan ribanc" egészen illik rá, de tekintettel arra hogy inteligensebb voltam annál hogy megtapossam vagy minimum szájba vágjam...egy vasszékkel...háromszor............. Adjunk neki valami emberibb nevet. a Dina jó lesz. (Elnézést minden Dina nevű lánytól!)
Tehát Dina a legjobb barátnőm volt. Kedveltem első perctől. Úgy éreztem neki bármit elmondhatok, tök mindegy milyen cikis dologról van szó, Dina meghallgat és segít, hiszen ez a legjobb barátnők dolga. Nyilván ez oda-vissza működött kettőnk között. Külsőre és belsőre is hasonlítottunk egymásra. Egyezett az ízlésünk sok mindenben. kivéve a pasikat! Legalább is én azt hittem! De erről majd később.
Dinát a munkahelyemen ismertem meg. Kedves lánynak tűnt. Aztán később kiderült, hogy nem kedves, sőt elég bunkó. És nagyon sokat káromkodik. Nincs bajom a káromkodással de kedvességből Buzinak vagy Baromarcúnak hívni azért elég furcsa. A rosszindulatúságról ne is beszéljünk. Nem vagyunk egyformák, és ahogy szokták mondani "Isten ad és elvesz"... Mindenkinek vannak apróbb szépség hibái..A munkahelyemen is. Ettől még nem kell őket nyilvánosan megalázni. Dinának lételeme a kritizálás és szurkálódás mások felé, amit nem is rejt véka alá... És bizony én mások helyébe jó párszor lekevertem volna neki egy pofont. De hát ő ilyen. Túl a 20-as évein élő embert nem igazán lehet már nevelni...
Nagyjából egyszerre kerültünk kapcsolatba. Én próbáltam őt nem elhanyagolni ezért amikor szólt hogy van szabadideje én is úgy szerveztem a programjaim, hogy a kisasszonynak megfeleljen. Ezek a találkozások általában piálásról szóltak. Nem is értem egyébként... De ő mindig csak akkor keresett (utólag belegondolva) ha a barátjával veszekedtek és bánatát alkoholba akarta fojtani. Volt hogy nálam aludt.Elég sokat. Beszélgettünk hajnalig, meg iszogattunk, az sem volt gond, hogy másnap dolgozni mentünk reggel. Mindig közelebb éreztem ezektől magamhoz őt. Aztán történt egyszer, hogy megint összeveszett a barátjával, ezért kikényszerített belőlem egy olyan szituációt, hogy a barátja megsajnálja őt. Belementem jó barátnő lévén.... A barátja elkezdett velem veszekedni. Nem probléma megtudtam védeni magam. A baj azzal volt, hogy Dina csak csendben ült és nem szólt semmit. Mintha legalább is vadidegen lennék a számára. AU!... Mindegy túl tettem magam rajta, gondolván a barátnőm boldogsága fontosabb egy hülye gyerekes vitánál!
Megint jártak egy darabig aztán megint összevesztek. Dina megint megkeresett... Kipanaszkodta magát, még sírt is azt hiszem. Én időközben szakítottam a fiúmmal, mert nem működött. Így én is kipanaszkodtam magam neki egy üveg rum társaságában.
Mind a ketten szinglik voltunk. Sokat lógtunk egymással, egymásnál. Csináltunk mindenféle nőcis programot együtt.
Megint közel éreztem magamhoz. Ő a világ legjobb barátnője!!
Később történt egy nap, hogy eléggé kivoltam idegileg ezért mondtam neki, hogy nem baj ha ma nálad alszom? Láttam a szemében a "de ma nem jó-t" de a válasza az volt hogy gyere át nyugodtan. Hazamentem munkából és indulni készültem, mikor jött az sms, hogy "Bocs Baba de a lakótársam bulizik, szóval nem tudsz itt aludni". Hát jó, gondoltam, akkor majd máskor... Aznap sírva aludtam el. Szükségem lett volna lelki támogatásra. A barátnőmre, a LEGJOBB barátnőmre. Másnap munkában ugyanúgy jött boldogan hozzám és fecsegett is, mintha mi se történt volna. Eltelt 5-7 nap, aztán egyszer csak felém fordult és rátért, hogy igazából nem is bulizott a lakótársa csak a volt barátjával békült épp aznap éjjel. Nos ez megint furán jött ki és egyáltalán nem örültem, hogy békülnek mert az a fiú csúnyán bánt vele. De ez a kettejük dolga. Ha szereti nekem el kell fogadnom. Eltűnt Dina... Csak munkába váltottunk pár szót. Külön is ült tőlünk szünetben. Ketten volt a barátjával. Nyilván ez sem tartott sokáig, megint összevesztek. Aztán megint engem keresett meg. Iszogattunk, Cigizgettünk.... Nálam aludt.
Egy szokásos melós nap következett. Teltek a laza chillézgetős napok egymás társaságában. Elvoltunk. Aztán Dina kezdett megint egyre kevesebbszer ráérni.. Mindig volt valami kifogása. Nem zaklattam, gondoltam éli a saját életét, az sose baj. Aztán egyszer kaptam tőle egy telefon hívást.
- Szia hallod anyáék úgy tudják hogy veled vagyok meg nálad alszom ma is.
-Ma IS?
-Hát igen.. izé tudod a barátom....
-Ja így már minden világos.. Amúgy jó minden?
- Aha zsír minden, na leteszlek baba mert jön aztán filmezünk. Puszillak szeretlek!
-Én is, szia....
Szóval most sem tartott sokáig közöttük..... és megint megkeresett... ( így leírva még viccesebb) Ezt játszották kb másfél évig egymással. Szánalmasak, na mindegy.
Pár hónapja úgy néz ki megszabadultak egymástól végleg.
Minden tuti volt közöttünk.. Dina jó fej volt sokat bandáztunk. aztán elkezdett hanyagolni MEGINT... De most nem a "volt barát" volt az oka... Egy másik lánnyal kezdett lógni. Sokat beszélgettek. Később feltűnt, hogy mintha titkolnának előlem valamit. De nem foglalkoztam vele. Megbíztam a barátnőmben. Kevesebbet dumáltunk de elvoltunk. Egyik nap benéztem a bárban dolgozó barátnőmhöz Pesten, amikor is csörgött a telefonom. Dina volt. Nem vettem fel.
Kis idő múlva smst kaptam tőle: "szia beszélnünk kéne elég fontos. Hívj ha ráérsz"
Hát gondoltam tényleg fontos lehet hogy bajban van. Elnézést kértem a barátnőmtől és kimentem telefonálni.
-Szia Dina mizu?
-Szia Baba! hát kicsit kellemetlen nekem erről beszélni... És az az igazság, hogy nem is tudom hol kezdjek bele.
-Dina nyögd ki a problémádat kezd a közepétől, vagy mit bánom én csak úgy, hogy értsem!
-Oké. találkozgatok egy fiúval és tök jól érzem magam vele. Vicces is kedves is szerethető is...
-Akkor mi a baj?
-Az exed. Nem gáz?
-Nem cink! Sok boldogságot! Remélem neked összejön...
(De amúgy kibaszott gáz vagy te retkes ribanc..tudod van az az íratlan szabály, hogy egymás ex és leendő pasijai TABUK)
Tehát mérlegeljünk! : van egy exem akit nem szerettem igazán szerelemmel...
Van ez az íratlan szabály....
És van a barátnőm akire egészen eddig a pontig az életemet is rábíztam volna....
OKé mérlegeltem. Ez nem állhat kettőnk barátsága közé. Benyelem nem jelentett semmit nekem az a srác! Ettől még maradhat a barátnőm.
A sztori vége végül is az lett, hogy a másik lánnyal beszélte meg a fiúról a dolgokat. Szégyellte magát gondolom, ezért nem is beszélt nekem kettőjükről. Nem tartott tovább 2 hétnél a kapcsolatuk... De leragadt a "másik" lánynál. Eltávolodtunk. Sokszor kiálltam mellette, sokszor ott voltam neki, főleg ha lelki baja volt. Ő pedig kidobott, mint egy orrfújás után szokás a zsebkendőt. Fájt az elején, hazudnék ha azt mondanám, hogy hidegen hagyott... Kurvára nem! De senki zsebkendője nem vagyok... Pláne olyan emberé nem, aki képtelen megbecsülni. Pikk pakk lecserélt másra.
Sajnálom Dinát... Közel a 30-hoz nem hogy egy életképes párkapcsolatot... De egy ép baráti kapcsolatot sem tud felmutatni. A barátai mind Drog vagy alkohol függők. Ők képtelenek leülni "csak úgy" egy jót beszélgetni. Dinának semmije nincsen. Egy részletre vett Iphone-on és egy drogtanya albérleten kívül semmit sem tud felmutatni. Mindezek ellenére Remélem egyenesbe jön az élete és kívánok neki minden jót!
Megosztás a facebookon